|
A Da Vinci kód
2006.07.01. 16:45
 Ron Howard nehéz fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy minden idők legnépszerűbb (legalábbis, ha az eladott példányszámokat nézzük...) és egyben legtöbbet támadott regényét filmre viszi.
A Da Vinci kód sztorija alapjaiban rázza meg a katolikus egyház hitét, hiszen (többek között) Jézus emberi mivoltára derül benne fény. A regény óriási érdeme, hogy hihetetlenül sok kultúrális és történelmi információt (vagy akár félinformációt - mindenki döntse el magában, hogy mennyire hisz Dan Brownnak...) sűrít a profin felépített cselekménybe. Ezt filmre vinni rendkívül nehéz vállalkozás és Howard elismerést érdemel, hogy úgy tudta oldalról oldalra Brown könyvét a filmvásznon megjeleníteni, hogy gyakorlatilag szinte semmit sem változtatott rajta. Bizonyos szempontból ez egyben a film egyik gyengéje is, hiszen aki már olvasta a könyvet, az rettenetesen sok újdonságot nem talál a Da Vinci kódban, illetve tudja előre az egész történetet.
Hogy azért mégse egy-az-egyben a regény "átirata" legyen a film, Howard bizonyos helyeken belenyúlt a cselekménybe és nem mindig szerencsés kézzel: gyakran pont az izgalmasabb fordulatokat sikerült kioperálnia. Szerencsére ezekből nincs sok, úgyhogy csak helyenként húzzák majd a szájukat a regény rajongói.
A film másik hibája, hogy akik nem olvasták a könyvet, azok nagy valószínűséggel (részben a bizonyos helyeken "összerántott" történet miatt) bizonyos dolgokat nem fognak érteni. Mivel elég komplex a sztori, ezért mindenkinek javallott, hogy legalább utólag elolvassa a könyvet...
A színészek közül Tom Hanks rutinosan hozza a formáját, bár a csapzott félhosszú haja szerintem csöppet idétlen, igaz, az első sokk után hozzá lehet szokni. (Valószínűleg Hanks jóllakott óvodás ábrázatán akartak ezzel segíteni. Ja, mondtam már, hogy nem komálom Tom Hankset? :D) Audrey Tautou viszont szerintem ezúttal kicsit haloványabb, mint azt tőle megszokhattuk, látszott rajta, hogy kényelmetlen neki a holywoodi miliő.
Ian McKellen időnként érzésem szerint – már-már a ripacskodás szintjén - túljátsza szerepét, a melankólikus arcú Jean Reno viszont pont az ellenkezője: igazából nem sokat ad hozzá a francia "flic" (zsaru) figurájához. (Az állandó fapofa ezúttal nem volt nyerő.) A legprofibb alakítást egyértelműen Paul Bettany nyújtja: az önmagát gyötrő, csuhába bújt hitbuzgó albinó gyilkos igazi jutalomjáték a brit színész számára.
A Da Vinci kódban a regény elkötelezett rajongói valószínűleg picit csalódni fognak, akik pedig nem olvasták, azok előreláthatóan némileg el fognak veszni a helyenként "összerántott" cselekmény szálaiban. Talán furcsán hangzik, de mindezek ellenére mégis mindenkinek érdemes megnézni a filmet. Nemcsak olyan izgalmas kérdéseket feszeget, amelyek valamilyen szinten mindannyiunkat foglalkoztatnak (hit, vallás, Jézus szerepe, stb.), hanem Brown jól kidolgozott sztorija is messze üti a szokásos amerikai "conspiration theory" filmekét. Ron Howard igazi érdeme, hogy mindezt sikerült kellő stílusérzékkel a filmvászonon megjelentetnie...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
